Amikor a kezünk közé kerül egy-egy régi fotó, akkor sokszor elgondolkodunk rajta, hogy vajon milyen körülmények között és milyen okból készült az, esetleg azok az emberek csak egyetlen fotó kedvéért álltak össze vagy sokszor találkoztak egymással? Mit gondolhattak azok, akiket fotóztak és aki fotózott? Mi volt a fotó elkészülte előtt és utána mi történt?Ha van olyan személy a környezetünkben, aki ismerte a fotón szereplőket, vagy ismerte a körülményeket, akkor ilyenkor előkerülnek a régen elfeledett történetek, sztorik, anekdoták, és nem csak a hallgatóság, hanem a mesélő is élvezi a visszaemlékezést. Persze ilyenkor ugyanazon történetek az idő előrehaladtával változnak, míg egy következő fotó helyre nem billenti a rossz emlékezetet. Persze ilyenkor nagy a derültség.
Mi úgy tartjuk, a mi életünkben az a fontos, hogy a minden- és ünnepnapokon készült fotóknak elsősorban egy célja legyen: megmutatni a képet szemlélőnek az embert, az ember környezetét, segíteni őt a visszaemlékezésben. Mostanában ezt dokumentarista fotózásnak szokták nevezni.
Mi nem törekszünk művészi fotók készítésére, mi arra törekszünk, hogy megörökítsük az adott pillanatot és annak körülményeit. Mindezt azért, hogy ha később valaki előveszi azt a képet, akkor eszébe jussanak azok a dolgok, amelyek számára akkor fontosak voltak, amelyek valamilyen érzelmet váltottak ki belőle, és ezt el tudja mesélni hallgatóságának - mindenki nagy örömére.Mivel sok körülöttünk zajló történést igyekszünk megörökíteni, ezért nálunk nagyszámú fotó készül. Ezen fotók azonban azokra tartoznak, akik a történéseknek akkor a részesei. Ahogyan korábban az elkészült papír alapú fényképeket nem ragasztottuk ki az utca falára, hogy mindenki lássa, úgy most sem osztjuk meg ezeket különböző internetes fórumokon. Egyrészt azért, mert a fényképek személyes dolgainkról számolnak be, amelyekkel rossz esetben visszaéléseket lehet elkövetni, másrészt az ismeretlen szemlélő úgysem érti, hogy mi a lényege annak a képnek, mert nem ismeri azokat a dolgokat, amelyek megmagyaráznák a kép értelmét.
A nagyszámú fotó közül azonban néhány kép mindig kikerül, amely szinte művészi: a kép mondanivalója egyértelmű, esetleg a hangulata magával ragadó, és nem sért senkit annak nyilvánosságra hozatala. Ezek közül itt adunk közre néhányat. A gyűjtemény elérhető az oldal bármelyik képén keresztül.Ezek a fotók így készültek el, utólag legfeljebb rákerült egy-egy szöveg, esetleg a fizikai méretén változtattunk a könnyebb tárolhatóság miatt. Más módosítást nem végeztünk, mert elvünk, hogy képet a fényképezőgéppel kell készíteni. Volt egy idő, amikor ezen elvünkkel szinte egyedül voltunk ismerőseink között. Aztán 2011. áprilisában Szentesen kirándultunk, és megnéztük a Fridrich Fényirdát. Fridrich János kiváló fotográfus volt, akinek hasonló elképzelései voltak a fotózásról - ez megerősített bennünket. Érdemes mindenkinek ellátogatnia ide.
A hosszú évek alatt többeket is megfertőztünk a fotózás örömével (Kata lányunknak teljesen természetes, hogy egy eseményt meg kell örökíteni). Volt kollégánk, András is rákapott a fotózásra, az Ő képeit megtalálhatják a fotozok.hu oldalain, vagy a YouTube csatornáján.Kellemes időtöltést!
Az oldalon bármelyik képre klikkelve megjelenik nagyban. A teljes képet be lehet járni, ha nem férne el egyetlen képernyőn. A képek között váltani a kép jobb vagy bal szélén történő klikkeléssel lehet. A képnéző ablakot bezárni a nagykép jobb alsó sarkában levő X segítségével lehet, vagy egyszerűen a kép melletti területen kell az oldalra klikkelni.